Stigler cégelméletének megértése: Amikor a cégek a saját önérdekük ellen cselekszenek
A Stigler kifejezés a közgazdaságtanban annak a jelenségnek a leírására szolgál, amikor a cégek vagy egyének olyan magatartást tanúsítanak, amely nem a saját érdekeik, hanem inkább mások javára optimális. Ez magában foglalhat olyan dolgokat, mint a kutatásba és fejlesztésbe való túlbefektetés, ingyenes szolgáltatások vagy termékek biztosítása, vagy jótékonysági tevékenység. A kifejezést George A. Stigler közgazdász alkotta meg az 1960-as években.
Stigler munkája megkérdőjelezte a gazdasági racionalitás hagyományos nézetét, amely azt feltételezi, hogy az egyének és a cégek mindig a saját érdekeik szerint cselekszenek. Azzal érvelt, hogy vannak olyan helyzetek, amikor az egyének és a cégek nem saját maguk számára optimálisan, hanem inkább mások javára viselkednek. Ez olyan dolgokat tartalmazhat, mint:
1. Túlbefektetés a kutatásba és fejlesztésbe: Egy cég többet fektethet be K F-be, mint amennyi a jelenlegi termelési szintjének eléréséhez szükséges, hogy a jövőben értékes tudásbázist építsen ki.
2. Ingyenes szolgáltatások vagy termékek nyújtása: Egy cég ingyenes szolgáltatásokat vagy termékeket kínálhat bizonyos ügyfeleknek, még akkor is, ha kifizetődőbb lenne ezeket felszámítani. Ez megtehető a jóindulat kialakítása és a minőség és a megbízhatóság hírnevének kialakítása érdekében.
3. Jótékonysági tevékenység: Egy cég jótékonysági tevékenységet folytathat, vagy pénzt adományozhat non-profit szervezeteknek, még akkor is, ha ezek a tevékenységek nem szolgálják közvetlenül a cég nyereségét.
4. Együttműködés a versenytársakkal: A cégek együttműködhetnek kutatási és fejlesztési projektekben, megoszthatnak információkat, vagy együttműködhetnek a közös kihívások megoldásán, még akkor is, ha ez csökkentheti egyéni nyereségüket. Stigler cégelmélete azt sugallja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a cégek úgy viselkedhetnek, nem önmaguknak optimálisak, hanem inkább mások javára. Ez magában foglalhat olyan dolgokat, mint a kutatásba és fejlesztésbe való túlbefektetés, ingyenes szolgáltatások vagy termékek biztosítása, vagy jótékonysági tevékenység. Az elmélet megkérdőjelezi a gazdasági racionalitás hagyományos nézetét, amely azt feltételezi, hogy az egyének és a cégek mindig a saját érdekeik szerint cselekszenek.