Tephillah megértése: A zsidó vallási élet központi imája

Tefillah (héberül: תפילה, "ima") a zsidó vallási élet és gyakorlat központi része. Ez egy Istenhez címzett ima vagy könyörgés, amelyet általában meghatározott formában vagy formátumban mondanak el, és gyakran bizonyos rituálék vagy gyakorlatok kísérik.

A judaizmusban a tephillah-t az Istennel való kommunikáció eszközének tekintik, és az Ő útmutatását, védelmét és áldásait keresik. Ez a hit, a remény és a hála kifejezése, és az istenivel való kapcsolatteremtés és zsidóként vállalt kötelezettségek teljesítésének módjának tekinthető.

A judaizmusban többféle tephillah létezik, többek között:

1. Shacharit (reggeli ima) – naponta elmondják, általában ébredéskor és reggeli előtt.
2. Minchah (délutáni ima) – délután elhangzik, általában 15-16 óra körül.
3. Ma'ariv (esti ima) – este elmondják, általában napnyugta után.
4. Musaf (kiegészítő ima) – bizonyos ünnepeken és különleges alkalmakkor elmondják.
5. Kedushah (szent ima) – a zsinagógai istentiszteletek során elmondják szombaton és ünnepeken.

Tefillát általában héberül mondják, és gyakran kísérik bizonyos fizikai mozdulatok vagy gesztusok, például felállás, meghajlás vagy kézfelemelés imádság közben. A tephillah tartalma az alkalomtól és az egyéntől vagy közösségtől függően változik, de általában magában foglalja Isten dicséretét, áldás és útmutatás kérését, valamint a hála és a félelem kifejezését.