Toxafen: Veszélyes rovarirtó szer, amely tartós egészségügyi kockázatot jelent

A toxafén egy kémiai vegyület, amelyet a múltban széles körben használtak rovarölő szerként. Sok országban már nem használják potenciális egészségügyi és környezeti kockázatai miatt. A toxafén a klórozott szénhidrogén család tagja, amely más jól ismert rovarirtó szereket, például DDT-t és PCB-ket is tartalmaz. A toxafént először az 1940-es években vezették be, és számos kártevő, köztük szúnyogok, legyek és terményevő rovarok elleni védekezésre használták. . Favédőszerként is használták épületek és egyéb építmények védelmére a termeszek által okozott károktól. Használatát azonban sok országban megszüntették, mivel aggodalmak merültek fel potenciális egészségügyi és környezeti kockázatai miatt.

A toxafénről ismert, hogy perzisztens a környezetben, ami azt jelenti, hogy hosszú ideig a talajban és a vízben maradhat. Az is ismert, hogy mérgező az emberekre és a vadon élő állatokra, különösen az idegrendszerre és a májra. A toxafénnek való hosszan tartó expozíció számos egészségügyi problémához kapcsolódik, beleértve a rákot, a szaporodási problémákat és a neurológiai károsodásokat.

A potenciális egészségügyi kockázatain kívül a toxafén a talajt és a vizet is szennyezheti, kockázatot jelentve a vadon élő állatokra és az emberi egészségre. A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) valószínűsíthetően emberi rákkeltőnek minősítette, és a környezetben tartósan megmaradó káros vegyi anyagok használatának csökkentését célzó Stockholmi Egyezményben a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok (POP) jegyzékében szerepel. .

Összességében, míg a toxafént egykor széles körben használták rovarölő szerként, potenciális egészségügyi és környezeti kockázatai használatának visszaeséséhez és veszélyes anyagként való besorolásához vezettek.