Woadwaxen története: Luxusfesték a középkori nemesség számára

A Woadwaxen egy archaikus kifejezés a szövet festésére használt viaszra. Az Európában és Ázsiában honos gyantanövény (Isatis tinctoria) gyantájából készült. A gyantát úgy gyűjtötték össze, hogy levágták a növény ágait, hagyták kiszivárogni a nedvet, majd leforralták, hogy sűrű, ragadós anyagot kapjanak. Ezt a viaszt használták azután szövetek, különösen gyapjú és vászon kék és lila árnyalatú festésére.

A faviasz fontos árucikknek számított a középkori Európában, mivel a nemesség által nagyra értékelt, jellegzetes kék színek létrehozására használták. A szövet waxennel történő festésének folyamata idő- és munkaigényes volt, több lépésből és speciális berendezések használatából állt. Ennek eredményeként a woadwaxen ára viszonylag magas volt, így luxuscikké vált, amelyhez csak a gazdagok férhettek hozzá.

Ma már nem használják a woadwaxen festékanyagként, mivel olyan szintetikus alternatívákat fejlesztettek ki, amelyek olcsóbbak és könnyebben használhatók. Mindazonáltal a kifejezést még mindig használják a történelmi emlékek és a középkori textíliák tanulmányozása során, hogy leírják a szövet gyantával történő hagyományos festési módszerét.